A türelem nem várakozás, hanem munka közbe születik

Réka egy évvel ezelőtt keresett meg, hogy szeretne dobórákat venni tőlem. Akkor már 3 éve tanult dobolni egy ismert zenekar dobosánál.

Bevallom… amikor ezt megtudtam, egy kicsit zavarba jöttem. 😅

És közben izgatott is lettem.

👉 „Mit mindet tudhat… és vajon mit tudok én még hozzátenni?”

Egy héten belül le is szerveztük az első közös órát.

Leültettem a dobfelszerelés mögé, és megkértem:

„Játssz valamit.”

Már az első pillanatban látszott, hogy valami nem stimmel.

Bizonytalanul ült a dobok mögött…

Kicsit zavarban is volt.

Igyekeztem megnyugtatni:

Nem tudsz rosszat ütni. Csak megnézzük, honnan indulunk. ☺️

Aztán elkezdett játszani.

És ekkor jött a feketeleves. 😶

Egy alap 2-4-es groove-ot kezdett el játszani… de teljesen egyértelmű volt, hogy nem igazán tudja, mit játszik. A tempótartásról pedig ne is beszéljünk.

Megkérdeztem:

– Réka, tudod, hogy mit játszol?

– Groove-ot. – jött a válasz.

Végül is… igen. 😄

Próbáltam tovább menni:

– De milyen groove-ot? Negyedeset? Nyolcadosat?

Csend.

– Számolsz?

– Nem.

Ekkor vált teljesen világossá számomra:

👉 az alapok hiányoznak.

És amit nagyon fontos kimondani:

ez nem az ő hibája volt.

Azonnal visszamentünk az alapokhoz.

Számolás.

Megértés. 🧠

Felépítés.

Ez egyáltalán nem vette el a kedvét.

Sőt. Örült neki.

Végre valaki úgy magyarázta el neki, hogy értette is. ✨

Óráról órára látszott a fejlődés.

Persze voltak akadályok.

Volt, hogy ment.

Volt, hogy kevésbé.

De nem álltunk meg.

👉 Ha így nem ment, csináltuk úgy.

👉 Ha úgy sem, akkor máshogy.

A félénksége leküzdése érdekében egyszer mondtam neki:

„Itt, az órán egy igazi rocksztár vagy. Hidd el.” 🤘🥁

Ezt azóta is felemlegeti, és ami a legjobb:

👉 látszik és hallatszik, hogy elhiszi.

A tempótartása rengeteget fejlődött.

A játéka magabiztos lett.

Tényleg… egy igazi dobos. ✨

Mert egy dologból sosem volt hiány: a kitartásból. 💪

Sokszor volt, hogy nem ment.

De a következő órára mindig úgy jött, hogy foglalkozott az adott gyakorlattal.

Ha nem is mindig a dobnál, legalább fejben átvette.

És ez rengeteget számít!

Őszintén lenyűgöz, mennyi türelme van saját magával szemben. 🤍

Szerintem nem is tudja, mennyire tisztelem és felnézek rá ezért.

És amit én sem gondoltam volna az elején, hogy ő mennyit fog tantani nekem.

Szóval a kitartásnak és persze a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően meneteltünk szépen előre.

De még mindig volt bennem egy érzés.

Valami nem áll össze teljesen.

A végtagfüggetlenítés különösen nehezen ment neki.

Nagyon foglalkoztatott a dolog, mert éreztem, sokkal több van benne.

Aztán egyszer csak kibukott.

Az a fránya… bal láb dominancia. 🦵

Amikor ezt felismertük, mindent újra kellett gondolni.

Áttértünk egy számára természetesebb felállásra:

👉 jobb kéz – bal láb

Mintha szárnyakat kapott volna. 🧚‍♀️

Az addigi akadályok sorra eltűntek.

Réka ma már nem csak lejátszik egy elé rakott kottát:

👉a dalok dobtémáját felismeri és értelmezi

👉saját formációkkal rukkol elő.

Imádom ezt a lelkesedést! Ez az, amiért igazán megéri tanítani. ✨🥁